"Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban." (ApCsel. 17,24) 

A rendszerváltás után sokszor hallottam, hogy a kommunizmus idején Istent be akarták zárni a templomokba. Gyermekként én ezt nem érzékeltem. Templomban és templomon kívül kezdtem meg- és felismerni Istent. Manapság nincs restrikció. Mégis úgy érzem, hogy sokan csak a templomban keresik Istent. A felvilágosult ember megmosolyogja az ókori, középkori gondolkodást, amelyik a Földről és az univerzumról oly nevetségesen keveset tudott. Most szárnyal a megismerés. Magasságokba és mélységekbe jutva vizsgálja az ember a kozmoszt, és tapasztalati úton egyre több ismeretre jut el. Az a baj, hogy Isten minél többet mutat meg az általa teremtett világmindenségből, annál kevésbé kíváncsiak Rá. Az apostol szóhasználata szerint azonban: de ne így legyen nálatok! Földi kereteink között ne felejtsük el, hogy Isten nem csak a Csomolungma csúcsától a Marianna árok mélységei Úr, hanem életünk magasságai és mélységei között is az akar lenni. Értünk! Ámen.