"Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! (Zsolt. 55,23a) 

Egyetemi éveim alatt sokszor kellett vonattal, autóstoppal, autóbusszal utazzak. Utazó táskám igen nehéz volt, sokszor le kellett tenni és megpihenni. Bár sok minden volt benne, de semmi felesleges, csak az amire feltétlen szükségem volt. Ruhák, élelem, könyvek. Ha egy idegen arra kért volna, hogy adjam át neki, tegyem az ő hátára, vessem rá terhemet, semmiképpen nem tettem volna meg. Nem bízhattam rá szükséges tárgyaimat, féltett, szeretett dolgaimat valakire, aki el is lophatja, tönkre is teheti azokat. Ha szülőm kérte átadtam, ha testvérem akart segíteni vagy egy barátom, elfogadtam a felajánlást. Sok minden nyomja a vállunkat teherként. Gyermekeink iskoláztatása, társunk élete, gondja, a lakás, autó fenntartás, a megélhetés nehézségei, és sorolhatnám. Édes terhek, amiket nem bízunk idegenre. De ha az ének szava szerint "hű barát a Jézus", akkor könnyen engedelmeskedünk. Adjunk hálát ezért a lehetőségért ma is. Ámen.