"Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten." (Zsolt. 14,1)

Amikor először hallottam a gondolatolvasásról, akkor számomra is csupán misztikusan és meseszerűen hatott. Aztán utána olvastam a témának és meglepődve vontam le a következtetést, hogy komoly kutatási és tudományos alapjai képződtek immár ennek. Semmi másért nem érdekelt a gondolatolvasás csupán csak azért, mert az érdekelt, hogy miből állapítható meg az, hogy mit gondol magában a bolond. Nyilván a beszédéből, de elvileg a hit az emberi lélek legmélyén nyugszik és szinte minden más ráhelyeződik erre az alapérzésre. Ezért aztán a hitet előkaparni, előcsalogatni nem is egyszerű ügy. Isten azonban nem mond le senkiről, hanem küzd minden egyes emberi életért, mint ahogy az egyháznak is ugyanazt kell tennie! Ám az kétségtelen, hogy a hitetlenséget (Isten létének tagadását) nem egyszerű senkiben sem orvosolni. De ez a feladatunk! Adni a sajátunkból mindenkinek akinek nincs, a megértő és jóságos szeretetünk türelmével. Ámen.