"Jöjjön el a te országod." (Mt. 6,10)

Három és fél éves lehetett az öcsém, én pedig tizenegy és fél. Minden este lefekvés után hangosan imádkozva mondtuk ágyainkban fekve az Úr-i imát, utána az apostoli imát és persze hozzá még a többi esti rövid imát is. Természetesen édesanyám vezényelte hangos imádságunk és mondta velünk ő is. Az öcsém pedig az első időszakaiban, amikor ehhez a sorhoz érkeztünk az imádságban, hogy jöjjön el a te országod, akkor kreatívan hozzá tette: Meg az enyim is...  Mivel még kicsike volt ezért édesanyámmal együtt belemosolyogtunk a gondolatba, de egyikünk sem mert nevetni. 

Ma is Isten országának terjesztését fontos és nem tréfás dolognak tartom. Mivel tudom, hogy Isten országa e világi létformák között bennünk van, ezért jó szívvel bíztatok és serkentek minden érdeklődőt, hogy kérje csak buzgón Istent, hogy számára is jöjjön el az Ő országa. Ámen.