"Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet." (Jer. 2,13)

     Mennyi minden feltolul bennem, ahogy ezt az igét olvasom...  Isten művét, a teremtést az ember művé alakította. A természetes, az élhető környezet helyett betonnal, műanyaggal, vegyszerrel, füsttel borított, irtott, pusztított, mérgezett falvak, városok, termőföldek, ivóvizek a mai ember osztályrésze. Ha kétszeres volt a bűne Jeremiás korában a népnek, hányszoros a bűnünk nekünk? Csak lakóhelyünkön hányszor botlunk bele a szemétbe, káromlásba, istentelenségbe? Van még bennünk erő, akarat tenni ellene? Lennie kell, mert jaj nekünk, ha mások keresik meg helyettünk az élő, friss vizet. Tudjuk, hol található,  hát ne érjük be helyette soha mással, kevesebbel. Ámen.