"A Lélek segít a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Róm. 8,26)

Az emberi esetlenség velünk született alaptulajdonság. A bűneset történetében éppen ellenkezője derül ki az emberről, és pedig az, hogy esendő. Ám ennek ellenére emberi esetlenségünk lelki és testi mivoltunkban is számtalanszor meghatároz bennünket. Tehetetlennek és gyengének érezzük magunkat, pedig talán éppen akkor volna jó, ha ez ellenkezőleg nyilvánulna meg belőlünk. Ilyenkor döbbenünk rá arra, hogy azért gyenge a testünk, mert leírhatatlanul gyönge a lelkünk is. Olyan ez a lélek bennünk, mintha nem volna kellő edzésben, mintha nem lenne képes természetes feladatára, és ez elbizonytalanít. Már az imádsághoz is gyönge és erőtelen a lelkünk. Mi lesz hát velünk?

Isten Lelke azonban csodálatosan emeli fel erőtlenségünket. Helyettünk esedezik kimondhatatlan fohászkodásokkal, hogy kérésünk úgy legyen tolmácsolva, hogy a kegyelmes Isten meginduljon esetlenségünkön, és megsegítsen. Áldott legyen hát ez a Lélek, amely erőtlenségeinket éppen miattunk legyőzi. Ámen.