Az Úr mondja: "Bárcsak rám hallgatna népem!" (Zsolt. 81,14) 

Vágya, óhaja mindenkinek van. Sokszor öncélú sóvárgások, vagy éppen elrugaszkodott váradalmak ezek. De megtörténik, hogy a másik emberre nézve fejezzük ki mi is: bárcsak meglenne, bárcsak megtörténne. Lám Istennek is van egy vágya. Egy reménység, ami nem önző, hiszen mi hiányozhatna a mindenható Úrnak? Egy isteni váradalom, aminek tárgya az ember, te és én. Ránk néz, és meglátva hiányosságainkat, segíteni akar. Abban, hogy észrevegyük, hogy a mi vágyaink teljesülésének előfeltétele, az Ő óhajának teljesülése. Ha az Úr reménysége megvalósul, azaz népe rá hallgatna, akkor az Ő útmutatásai, tanácsai, figyelmeztetései révén a mi vágyaink is teljesülnének. Nem mind, de azok, amelyekre nekünk szükségünk van igen. Íme a lehetőség, éljünk vele! Ámen.