"Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!" (Zsolt. 69,33b) 

Első hallásra, úgy is fogadhatjuk ezt a felszólítást, mintha egy illuzionista  ajkáról hangzana felénk. Így egy hét fáradozásai végén, vagy a lassan ránk rakódó világ-szenny alatt küszködve, talán illúziónak is gondolhatjuk az ige kívánságát. Hamarabb gondolunk arra és nagyon sokszor ki is fejezzük, hogy keserű a szívem, összeszorul a szívem, meglopták a szívem. És valóban, mindez meg is történik. Ezért van szükség arra, hogy a mi Istenünk felélessze, azaz megújítsa szíveinket. Igen, Ő cselekszi! Mi magunktól képtelenek vagyunk a megújulásra! De az is kiderül ebből az üzenetből, hogy csak az Istent keresők kiváltsága ez. Azoké, akik keresik Isten teremtő-megújító szavát. Mert a Szó, a testté lett Ige a kulcsa a szíveink, az életünk éledésének, megújulásának. Hát legyünk mindenkor ilyen Istent keresők! Ámen.