"Az Úr pártját fogja a szegénynek, megszabadítja a halálos ítélettől." (Zsolt. 109,31) 

Kinek pénze nincs, kinek otthona, kinek családja, kinek nyugalma. Számtalan formája létezik a szegénységnek. Mint tudjuk és hisszük, a gazdagság és szegénység nem véletlenül van, hanem Isten atyai tanácsából és akaratából jön. (Heidelbergi Káté 27) Ezért nekünk nem a miért a fontos, hanem az, hogy hiányainkat hogyan viseljük. Nem könnyű tűrni az éhséget, nem egyszerű kiszolgáltatottnak lenni, embert próbáló a nyugtalanság minden perce, idegtépő, ha a szeretett cseppjei alig-alig üdítik fel szikkadt mindennapjainkat. Ilyenkor embertelen emberré is válhat Isten gyermeke. Amikor a bármit megteszek gondolata eltávolíthat az Isten által kiszabott útról, a kegyelem útjáról. Jó tudni, hogy az Úr "jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, aki elítélik annak lelkét." (Károli ford.) Vigyázzunk hát arra, hogy hiányainkat miként akarjuk pótolni. Ne válasszuk a világ által felkínált lehetőségeket, hanem hagyjuk, hogy Istenbe vetett hitünk által megvalósuljon: "Szerelmesének álmában ad eleget." (Zsolt. 127,2) Ámen.