"Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni." (Jak.4,15)

Mielőtt kibeszélnénk az embert magát, hadd jegyezzük meg, hogy már az is milyen nagy dolog, hogy egyáltalán van képzelőereje, van elképzelése, van terve a holnapot, a jövendőt illetően. Milyen szomorú, hogyha oda jut egy ember, egy család vagy egy egész nép, hogy nincs többé ötlete, nem látja a következő lépést, nincs jövőképe. Csak a mának él. Van ilyen is. Ez lenne az adottság, ez lenne a megnyert képesség, a lehetőségek, amelyeket magával hozott az ember. Valóban nagy dolgok ezek.

A baj akkor jelentkezik, hogyha az életet, a holnapot, a jövőt, a lehetőségeket mint egyszerű, magától értetődő dolgokat szemléljük; hogyha a megtett lépés az ügyességet, a saját erőt, a saját szerencsét legitimizálja; hogyha elfelejti az ember, hogy minden Isten kegyelmével magyarázható. Az is, ami volt, az is ami ma van, de az is, ami következik. Semmi sem létezik Isten akaratán kívül, és semmi sem adott Isten kegyelme nélkül. Ha eljutunk erre a felismerésre, akkor jól tesszük, hogyha hálát adunk az adottságokért, a lehetőségekért. Nagyon jól tesszük, hogyha Isten nélkül nem tervezünk holnapot és jövendőt. Ha pedig vele tervezünk, akkor bátrat és merészet tervezzünk. Minél nagyobb hitünk van Istenben, annál bátrabb a tervünk. Ámen.