Pál írja: "Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok." (1Tim. 1,15)

Mekkora alázatra van szüksége egy embernek, hogy az ifjak előtt, a gyermekei előtt így tudjon beszélni? Gyermekeink nagyon korán észlelik a fáradtságunkat, gyengeségeinket. Nagyon világosan látják, hogy a szavaink és tetteink között sokszor mekkora eltérések vannak. Mégis abba a hibába esünk, hogy hamis tekintélyt mutatunk kifele, miközben felaprózódott az életünk. Csak a gyermeki együttérzés menti meg a becsületünket, olykor. Mennyivel másabb lenne az őszinteség a családban. Mennyivel jobb lenne, hogyha az ifjabb látná azt, hogy a bölcs felnőttek is meghajtják térdeiket egy még magasabb tekintély előtt, Isten előtt. Ez lenne a puszta, egyszerű őszinteség. Az igazi bizalom alapállása. Amikor eljutunk oda, hogy első bűnösnek érezzük magunkat, és ebben a helyzetben tudunk könyörögni Istenhez, akkor nem csak magunkat mentjük meg, hanem gyerekeinket is, akik látva a példánkat, komolyan el fognak gondolkodni az üdvösség kérdésén. Ha nem így teszünk, akkor képmutatás és hiábavaló az életünk. Ámen.