"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából." (Lk.1,68-69)

     A kegyelmet megélő ember könnyen járhat úgy, mint Zakariás, aki előbb megnémult, azután pedig nem tudta magában tartani a hálaadást. Akár fokmérője is lehet Isten kegyelmével való viszonyunknak, vagy találkozásunknak az, ahogyan megnyilvánulunk. Akit meg sem érint, az közönyösen megy tovább a maga útján.  Akit katarzisszerűen hat át, az beszélni is elfelejthet az élmény hatása alatt. Akinek lelkét örömmel tölti el, annak beszélnie kell róla, hogy másokat is felkészítsen hasonló örömre. Aligha lesz ma köztünk olyan, aki valamilyen formában ne találkozna ma Isten szabadító kegyelmével. Nyitott szemmel és lélekkel fogadjuk áldást hozó Urunkat. Ámen.