"Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában." (Mt. 9,22) 

Nem csak a tájra ereszkedett le a köd e reggelen, hanem a Krisztus születésének ünnepére is. Az angyalok elmentek a mennybe, a pásztorok visszatértek a nyájhoz, a bölcsek is visszatértek hazájukba. Jézus Krisztus azonban a nép között maradt, köztük járt. Megtalálható, megkérdezhető, megérinthető volt. Aki hittel kereste, megtalálta, aki hittel kérdezte, mennyei választ, útmutatást kapott, aki hittel került vele érintkezésbe, az meggyógyult abban az órában. Vigyázzunk, hogy csak az ünnepnapok vesszenek a ködbe, de a hitünk nem. Mert szükségünk lesz rá. Az angyali ének szava elhalkul, a betlehemesek elcsomagolják kellékeiket, mindenki bölcsen visszatér a feladataihoz, Jézus pedig közöttünk marad, és kész nála a segítség, az útmutatás, a gyógyítás! El ne felejtsük, hogy a mi hitünk az, ami megtart minket! Ámen.