"Ezt mondta [Jeremiásnak] az Úr: Én most a szádba adom igéimet!" (Jer. 1,9) 

Jeremiás nem sokat tehetett kiválasztottsága ellen. Próbálkozott ő többször is azzal, hogy elhárítsa a Isten igéinek hordozását, hivatkozott fiatalságára, dühöngött, mert munkájának nem volt eredménye, sőt kigúnyolták, bántották is azért, mert az Úr szavát hirdette s le akarta tenni a lantot. Mert az Úr igéi nem mindig kedvesen csengő szavak, melyeket szívesen fogadnak a hallgatók és ezáltal köszönet és hálálkodás a jutalom. Van, amikor kardként hasít szét, pörölyként csap le vagy szikeként tár fel, ezzel kellemetlenséget vagy éppen fájdalmat okozva. Krisztus Jézusban mindenkit megszólított és elhívott az ige hirdetésének szolgálatára, s aki elfogadta ezt az elhívást, annak ugyanúgy a szájába adja Istenünk az ő igéit. Vigyük és mondjuk. Nem mindig kellemes a szolgálat, de elegyítetlenül vinnünk kell a tiszta forrás vizét, az Igét, mert csak ez oltja a lelkek szomjúságát, csak ez oltja a pusztító tüzeket! Ámen.