"Boldogok azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." (Lk.11,28)

     Lelkipásztorként gyakran elgondolkozom rajta, hogy egy-egy istentiszteleten  elmondott prédikációnak milyen hatása lehet. Mennyit visznek haza az emberek, és meddig őrzik meg magukban. Nagyon ritkán érkezik olyan visszajelzés, hogy valaki hosszabb idő után megköszön, vagy csak megemlít egy gondolatot, ami azóta is benne él. Ha minden ige és annak magyarázata beépülne, szerves részévé válna életünknek, akkor semmiféle rossz nem tudna hatni ránk. Ahelyett azonban, hogy Isten igéje, mint pajzs védene bennünket minden rontástól, legtöbbször az ige pattan le bűneink áttörhetetlen falán. Ezért kell előbb levetkezni a régit, és utána felöltözni az újat. Isten szándéka velünk ma is az, hogy boldogok legyünk. Ámen.