"Szeret az Úr, azért nincs még végünk." (JSir.3,22)

     Amikor valami rossz van jelen az életünkben, azt kívánjuk, hogy minél hamarabb  véget érjen. Az is könnyen lehet, hogy kérdőre vonjuk Istent, miért kell szenvednünk, vagy ha egy embertársunk bajaink okozója, akkor elkívánjuk a pokol fenekére. És mi van akkor, amikor mi vagyunk a rosszak? Amikor mi vagyunk felebarátaink szenvedésének, bajának, bánatának okozója? Pusztulnunk kellene azonnal? Saját mércénk szerint nyilvánvalóan, ám Isten szeret minket. Ezért is int bennünket a Heidelbergi Káté, hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek legyünk. Ha pedig a türelmet cseppnyi szeretettel megízesítjük, a mai napunk magunk és mások számára is sok örömöt hoz. Ámen.