"Jaj azoknak..., akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát." (Ézs. 5,22-23)

Gyakran lehet hallani ilyen megjegyzéseket: nincs igazság, meghalt Mátyás, oda az igazság. Valóban jelen van ez a rossz tapasztalat a közösségi tudatban, mint valami velünk érkezett rákfene, amely semmit sem változott az idők folyamán. Hiszen ott találjuk Ézsaiás korában is azt a korrupciót, amelyről oly sokat beszélünk. Hányan estek áldozatául a hatalmi gépezet manipulációinak, de ugyanakkor hányszor menekültek meg azok a Barabások, akik megérdemelték volna a büntetésüket. Világosan tanít az ige: "Jaj azoknak, akik így tesznek!" Vizsgáld meg lelkiismeretedet, szívedet, és ha tévedtél ebben a tekintetben, tedd jóvá.

Olyan gyönyörű a másik oldalon az a meggyőződés, amit az Ószövetség utolsó könyvében olvasunk: "feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt" (Mal. 4,2). Az első karácsonykor ő jött el: Jézus -  az út, az igazság és az élet. Ámen.