"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre." (Jn. 1,16)

Mindenki egyetért abban, hogy a János evangéliumának az első része csodálatos leírása a karácsonyi csodának: Az Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk. Ebben a fejezetben megjelenik a teremtett mindenség, amely mellett az ember érezhetné a saját kicsinységét, életének szikra-villanását. A létezés előtti  isteni létezés titkait feszegeti. Valakire nézve teremtettek mindenek. Ott van a Fiú a teremtés kezdeténél. A jézusi mondás csak megerősíti ezt: mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Aztán a Filippi levél is leírja, hogy Krisztus nem tekintette előnynek, hogy ő Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hozzánk, emberekhez hasonlóvá lett. Mindez az üdvösség érdekében történt. A karácsonyi csoda: mégsem kell aprónak látni az életet a kegyelemnek köszönhetően. Karácsonykor földön jár az Isten, mennyben jár az ember. Mindez a kegyelem miatt lehetséges. Folyamatosan adta Isten az ő kegyelmét a Krisztusban. Az ő teljességéből él mindenki: a kegyelemre kegyelmet adott. Legyen hálaadás a szívünkben Isten iránt. Ámen.