"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Az Úr közel!" (Fil.4,4-5)

Karácsony ünnepe előtt közvetlenül, egyáltalán nem idegen számunkra az öröm gondolata, hiszen a gyermeki izgalom, a testvéri szeretet, a szülői váradalom, a gyógyulást keresők reménye ebben a karácsonyi örömben, a beteljesedésben találkoznak. Az angyalok is ezt a nagy örömet hirdetik: Született néktek Megtartó, az Úr Krisztus... Feltűnt azonban, hogy az apostol ismétli önmagát. Jól tudja, hogy miért. Megszoktuk azt, hogyha a Biblia pár mondaton belül ismétli a felhívást, akkor nagyon komoly dologról van szó. Mint itt is. Az ismétlés miattunk indokolt. A karácsonyi külső hangulat mosolyt csal az arcunkra, de hamar odalesz. Az öröm gyorsan tovaszáll, mert hirtelen rádöbbenünk, hogy nincs igazi belső örömünk. Mit tegyen az árva, az elhagyott, az özvegy, a beteg, a szegény, a lelki beteg? Örüljön? Mindenkor? Nos, ez a felhívás igaz kell legyen mindenkire és minden helyzetben. Vizsgáld meg, hogy örömed miért nem teljes. Mert az Úr közelsége minden emberi kérdésre kegyelmes válasz az Istentől. Örüljetek, hogy van Megváltó, és közel van hozzátok. Tőle kérjétek az igazi örömet. Ámen.