"Amikor látták (a csillagot), igen nagy volt az örömük." (Mt. 2,10)

Úton vannak a napkeleti bölcsek. Megérzés, ihlet, jövendőlés? Nem tudjuk pontosan, de kimozdultak megszokott élethelyzetükből. Olyat is hallunk, hogy a fejlett akkori tudomány nem adott nekik elégtételt, mert valami hiányzott. Súlyos kérdés ez a mai tudomány vívmányait illetően. Felülről születtek, akik leestek, de tekintetük nem a földön nyugszik, hanem felemelték az égre. Megsejtették, hogy létezik felülről születés, és életüket a csillaghoz kötötték.  Életük csak akkor nyer értelmet, ha megfejtik e titkot. Hit ez is, mégpedig komoly hit. Elhatározásukban a biztos hit vezérli: a csillag nem téved, oda megy, ahová kell. Oda vezérli őket. Amit olvasunk az evangéliumban, igazolja hitüket. Megtalálták a Messiást.

Példájuk típust teremt. Az olyan ember típusát, aki sejtésből, hitből elindul, mert biztos abban, hogy nem csalódik. A kontextusból kiderül, hogy az életben a fontos és lényeges dogokat csillagként felvillantja az Isten. Talán egy másodperc töredéke elég ahhoz, hogy nagy örömet szerezzen annak, aki hisz. Ilyen jeleket ad az Isten, hogy követve azokat megérkezzél. Emeld föl a tekintetedet, és lásd meg: csillag őrködik a jászol fölött. Ámen.