"Dávid Fia Jézus, könyörülj rajtam!" (Mk. 10,47)

Volt honnan tanulnom azt, hogy ne legyen "hangos" a házam, szoktam mondani. Ugyanis a Szilágyságban ahonnan származom nagyon elítélte az ott élő közösség azt a családot, akik "hangos" kiabálásban és békétlenségben éltek. Sajnos volt ott egy olyan család. Édesapám pedig rájuk mutatott és azt mondta: Most láthatod! "Hangos" szó el nem hagyhatja a házadat, hogy a falu szégyene legyetek! Így aztán valahogy eléggé megnevelt engem ez a gondolat ahhoz, hogy ne szeressem a kiabálás semmilyen formáját. Ám a mai ige: "Dávid Fia Jézus, könyörülj rajtam!" el sem bírom képzelni azt, hogy csak egy halk, vagy egy elhaló csöndes kérés lett volna. Sokkal inkább egy jajveszékelő kiálltás lehetett az arra haladó Jézus felé. De ha ez így volt, akkor viszont segélykérésként jókor jöhetett, jó helyen és jó hangosan szólhatott, hiszen meghallhatta az Úr Jézus Krisztus és az evangélista is, aki később leírta ezt a kiálltást. Az emberi lélek segélysikolya még ma is égig hat. Az Úr Jézus pedig ezt mindig meghallja. Csak hozzá kell kiálltanunk. Akkor nem szégyen a kiálltás. Ez legyen szívünk szép nevelése és ebben legyen bizodalmunk. Ámen.