"Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy." (Zsolt 103,8)

Ha valamit földi szülőként egyszer is irigyeltem Istentől a mennyei szülőtől, nos, az akkor az ő végtelenül hosszú türelme. Emlékszem amikor gyermekkoromban először hallottam azt a mondást, hogy Isten malmai lassan őrölnek, akkor nem tudtam azt mire vélni. Mára már számomra is egyértelművé vált jelentése és jelentősége. A türelem Urának jósága, írgalma és kegyelme azóta is lélekben térdre kényszerít Istenem előtt. Különösen akkor amikor azt érzem, hogy mennyire méltatlan vagyok rá és mennyire nem érdemlem meg. Mert, hogy talán éppen ez az ami megfoghatatlanná teszi mindannyiunk számára ezt a leírhatatlanul jóságos égi szeretetet. 

Ebből élünk: Isten kegyelméből, írgalmából, hosszú türelméből és nagy szeretetéből. Ez vitathatatlan. Már csak azt kell önmagunkkal tisztáznunk, hogy ez mennyit ér számunkra. Meg akarunk-e maradni ebben, vagy sem? Mert ha igen, akkor igyekeznünk kell nekünk is arra, hogy el ne veszítsük mennyei jó Atyánk hozzánk való jóságát. Ámen