"Jézus így szólt a meggyógyítotthoz: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad." (Mk. 5,19)

Tinédzser voltam és Istent-kereső. Kedves kis szilágysági szülőfalumban éltem a szüleimmel. Ez számomra a megkérdőjelezhetetlen biztonságot jelentette. Egy napon édesapámnak Kolozsvárra kellett utaznia kórházi kezelésre. Bennem akkor hatalmas félelem torlódott fel. Anyámmal és kiskorú öcsémmel maradtunk otthon napokig. Apám szájában és orrsövényében történt sebészeti beavatkozás, és így még telefonon sem tudott értesíteni bennünket állapotáról. Aztán egy szép nap estéjén hazaért. Nem volt akkor sem villanyáram, mint ahogy akkor csupán csak 2 órákra adtak áramot esténként. Apám mesélt, én pedig elbűvölten hallgattam. Elmesélte azt, hogy nincs is jobb a jó Istennél. Kolozsváron sok templom van. Annak harangjai sokszor voltak hallhatóak a nagyváros zajában is. Ő pedig csak arra kérte az Istent, hogy könyörüljön rajta, mert orvosa szemmel láthatóan magyargyűlölő. De az Isten haza vezette őt. És ezt neki el kell mondania mindenkinek, mert megtapasztalta, hogy az Isten nagy dolgot tett vele. Bennem pedig ez az élmény azóta is lelkembe csomagoltan tisztán megmaradt...

Hiszem, hogy mindannyiunknak volt, van, és lesz amit elmesélnie Jézus parancsának engedelmeskedve. Ámen.