"Ne készítsetek azért ezüstisteneket, aranyisteneket se készítsetek magatoknak!" (2Móz. 20,23)

Az emberiségnek a  nemesfémekhez való vonzódása egy idős annak felfedezésével. Bármennyire hihetetlen, de az aranyhoz és ezüsthöz való emberi kapcsolat még a kőkort követő bronzkorszakban vált abszolút meghatározóvá, azóta pedig tagadhatatlan, hogy töretlen. Rabul ejtették azok a csodálatos fémek örök szépségükkel és csillogásaikkal az embert, és bizony sokakat végleg leigáztak. Bármit megtettek érte, csak hogy minél többet birtokolhassanak belőlük. Ez bizony félelmetes. "Mert ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is", tanította az Úr Krisztus, jól látva múlt, jelen és jövő vonatkozásában egyaránt. Hát még ha az ember ezekből istenszobrokat formáz és azokba veti a bizalmát? Bizony az csak az igazi bálványozás és az már teljesen beteg állapot! 

Nos... én megígérhetem Istennek, hogy nem gyűjtök annyit sem aranyból, sem pedig ezüstből, hogy istenszobrokat készíthessek magamnak. Én megelégszem boldogan az élő Krisztushoz való ragaszkodásommal. Aki pedig hozzám hasonlóan dönt, az úgy gondolom, hogy helyesen teszi! Ámen.