"Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele." (Péld.15,16)

Egy tehetősebb család esküvője alkalmával szintén a példabeszédekből vettem igét, és felolvastam az imádkozó ember kérését: szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem, táplálj engem hozzám illő eledellel (Péld.30). Nem tudtam folytatni a gondolatsort, nem tudtam hirtelen megmagyarázni sem, mert éreztem, hogy hirtelen felébredt mindenki, és értetlen szemekkel néztek rám és egymásra: hogy lehet egy esküvőkor azt kérni, hogy ne adj nekem gazdagságot? Mikor minden arról szól, hogy az ifjú párnak minél több pénze legyen azon a napon. Persze, a magyarázat váratott magára, de megvolt.

Azt hiszem, hogy egyre többen beleesnek ebbe a csapdába. Már semmi sem drága: itthagyhatja valaki 12 vagy 14 éves gyerekét egyedül, mert menni kell nyugatra dolgozni. Láttam züllött fiatalokat, láttam szüleiknek feleselő gyerekeket, láttam követelőző fiakat, akik úgy nőttek föl, hogy a szüleikkel való kapcsolat telefonon és bankkártyán történt. Nem is akarom elképzelni a jövendőt velük kapcsolatban. Legyen világos egy dolog: a gyereknek sohasem a pénz hiányzik, hanem a szülői szeretet és a jelenlét. Az életben neki is harcolni kell majd. Megkapta-e a szükséges szeretetet és odafigyelést? A pénzisten oltárán sok élet odaveszett. Kár érte. Ámen.