"Az Úr azonban azt mondta (Gedeonnak): Békesség néked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség." (Bír.6,23-24)

Nagyon mély ismeret volt az emberben arról, hogy mi történhet, hogyha a Teremtő nyilvánosan megjelenik: az embernek el kell pusztulnia a fényesség, a szentség, a tisztaság miatt, az erő miatt. Mindannyiunkban ott van ez az érzés Ádám óta. Ő is elrejtőzött a kert fái mögé, mert megsejtette, hogy Isten ott van és keresi: Ádám, hol vagy? Azóta ismerjük ezt az érzést. Gedeonnak megjelent az Úr, és ugyanazt érezte. És akkor jött a meglepetés: mégsem ez történt, nem pusztult el. A kegyelem Istene jelent meg Gedeonnak. A békesség Istene jelent meg neki. Hosszú út volt még Lutherig azóta, de ugyanaz a lelki tapasztalat kerítette hatalmába: kell hogy legyen egy kegyelmes Isten! Legyen békességed! Ne félj! Nem halsz meg! A krisztusi bíztatás előképei mind. Krisztust nevezik békesség fejedelmének, számtalanszor bíztatta tanítványait, hogy ne féljenek, és legyőzte a halált, hogy senki ne féljen többé. Az Ő feltámadása biztos záloga a hívő feltámadásának.

Gedeon hálából oltárt épített a békesség Istenének. Legyen a mai napon bár egy hálaadó imánk azért a békességért és szabadításért, amit Isten adott nekünk. Ámen.