A fiú így szólt a példázatban: "Útra kelek, elmegyek apámhoz." (Lk 15,18)

A példázat szerint ez az ember mindenét elvesztette és magára maradt. Nincstelenség és magány. Külön-külön is siralmas, együtt azonban szánalmat keltő. A magunk életét hozzá mérve, már az is hálára kell buzdítson, hogy minden gondunk ellenére, sokkal jobb életünk van, mint neki. Neki, akinek semmije és senkije nincs. Valóban? Neki volt egy biztos pont az életében. Az Atya, az atyai ház az a biztos pont, amihez visszatérhetett. A felismerés pillanata a fordulópontja ennek a példázatnak, a tékozló fiú életének. Boldog ember az, akinek ott van életében biztos pontként az Isten. A legjobb, ami történhet egy emberrel ebben az életben, ha Istent Atyjának ismeri, mert a tékozló fiú mi is vagyunk. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Ámen.