"Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az Úrról". (5Móz. 8,12-14)

Amikor jólétben élsz, akkor se feledkezz meg az Istenről, nehogy jobblétre szenderülj! Így tartotta a régi szilágysági mondás. Nem is tudtam, hogy ez a bölcsesség a maga frappáns szójátékával honnan is eredhet, nos... lám csak kiderült, hogy a Szentírásból. A régiek óvatos visszafogottsága olyan előrelátó bölcsességről tanúskodik, amely az emberi gyarlóság ismeretéből és az Isten iránti hűségben, valamint a hozzá való feltétlen ragaszkodásban egyaránt gyökerezik.

Két dolgot hangsúlyoz az ige: föl ne fuvalkodjék a szíved, azaz el ne bízd magad, valamint, hogy el ne feledkezz az Úrról, vagyis a jólét "szokványos" emberi amnéziája nehogy tönkre tegyen. A jólétben is fontos lelki iránytű tehát a mértékletesség, amely Isten felé vezet, ha az ember önmaga elé tartja. Jó ha ezt az ember szívében hordozza és naponta gyakorolja magát hitében. Ámen.