"Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk!" (Zsolt.65,6a)

      Milyen is volna, ha Isten úgy válaszolna nekünk, ahogy az emberek szoktak? Helyeselve, egyetértve, kötekedve, ócsárolva, pletykával fűszerezve, szóval ahogy a mindennapi beszédben megszokott. A férfiak megbeszélhetnék vele a focimeccset, a nők a divatot, vagy ki-ki ami éppen kedves a szivének, de nem túl mélyre szántva a lélek parlagán, nehogy bizonyos sebek felszakadjanak. Unaloműzésnek, kikapcsolódásnak minden bizonnyal kiváló beszélgetések volnának, csak éppen nem vinnének előre életünk dolgaiban. Hiszen azért vannak felebarátaink, hogy elbeszélgessünk velük, és azért van az áldott orvos, hogy gyógyítson. Ahogy az orvosi rendelő ajtaján is félve kopogunk be, és gyakran félelmetesen egyenes és kijózanító a diagnózis, ami felépülésünket szolgálja, úgy vág elevenünkbe Isten félelmetesen igazságos szava, hogy minden gyulladást, kelést, daganatot, tüskét, vírust kiirtson belőlünk lelki egészségünk érdekében. Féljünk, de szívleljük meg Istenünk válaszait, hogy éljünk általuk. Ámen.