"A reménységben örvendezzetek." (Róm. 12,12)

Nem rég azt olvastam, hogy a reménység egy gazdag lelki állapot. Találónak éreztem a megállapítást és ezért meg is jegyeztem magamnak és lapszéli jegyzetként tartogattam a gondolatot. Persze nyílván tudom, hogy igazán Krisztusban rejlik teljes bizonyossággal a fenti gazdagság titka és ezt nem is vitatom. Azt viszont annál inkább, hogy ezt miért nem tudja avagy miért nem képes minden ember e világon tudomásul venni? Mert bizony egyre megdöbbentőbb az, hogy mennyien élnek az igaz reménység öröme nélkül...

Nagyon szegény ember az, akinek már a reménysége alatt is elszáradt és letört az ág, hiszen már azon sem ringatózhat. De nekünk ott van az életünkben a Krisztus által nekünk adott váltságművének reményt adó öröme! Még a halál után is van remény a Krisztusban, hát még az életben! Nos, erre lehet és erre kell gondolnunk a reménység és az öröm kapcsolatában akár e percben is. Ámen.