"Jézus mondja: Én élek, és ti is élni fogtok." (Jn.14,19)

Jézus él, és mindenki, aki benne hisz ígéret szerint élni fog. Nem tudjuk miként, nem tudjuk hogyan, de senki nem vonhatja kétségbe az Úr szavait. Ő jelentette ki magáról: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Másik helyen pedig azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Azok a dolgok, amelyek érdekelnek bennünket, az ő személyében értelmet nyernek. A végső dolgokról való gondolkodásunk azonos a mindenkori ember gondolkodásával. Hiszen minden korban ez volt a dolgok lényege: honnan jöttünk, miért vagyunk, hová megyünk? Jézus adott értelmet a kérdezésnek, és ő adta meg a válaszokat. Semmit nem kér, csupán hitet. Hiszed-e ezt?

Ez a kijelentés attól érdekes, hogy az Úr éppen búcsúzik a tanítványoktól. Látja a Golgota keresztjét, tudja, hogy áldozat lesz, de az utolsó pillanatban nem a saját fájdalmaira, hanem a hátramaradottakra figyel. Nem véletlen, hogy a Szentlélek eljövetelét vigasztalásnak nevezi. A sztárműsorokra szakosodott újvilág nem akarja megérteni azt, ami megtörtént: szenvedés visz a dicsőségbe! Pedig láthatjuk, hogy a földi dicsőség nagyon képlékeny és múlandó. Ha egyszer bevillan, hogy élni fogunk, akkor nem számít hány tavaszt értem meg,  mert életemet ott fogom meglátni Isten mellett. Aki teremtette azt, és aki dicsőségre fogja vinni. Hiszed-e ezt? Ámen.