"Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna." (Lk.8,17)

Farsangi időszakban vagyunk. Szerepeket cserélünk. Nem az vagyok, akinek gondolsz... én több vagyok annál, vagy kevesebb vagyok. A lényeg az, hogy félreismertél engem. Ilyen és hasonló beidegződések működnek bennünk. Mi mindig a valóságot takarjuk, és a látszatot exponáljuk. A végén létrejön egy hamis konvenció: ilyenek vagyunk, ez van. Pedig a valóság valahol máshol van. Itt Kosztolányinak van igaza: itthon vagyok a földön, de nem vagyok otthon a mennyben, az égben.

Ádám elrejtőzött a kert fái mögött, de az sem volt sikeres, mert az Úr elől nem lehet elrejtőzni. Lassan nincs fa, ami mögé el lehetne bújni. Nincs is értelme, mert  ahogy Pál apostol  tanítja: benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Nélküle nincs élet sem. Tehát igaza van Kálvinnak: az életünk valami Istennel való dolog. Coram Deo... Isten színe előtt. Itt pedig nyilvános minden: a gondolataim, a párkapcsolatom, a kedves órák, a szórakozásom, a pénzköltésem, a pletykáim,  a jó- és rossz indulatom, a szeretetem, a gyűlöletem, minden...  Isten előtt nincs titok. Amikor rosszat teszel, ácsolod a Krisztus keresztjét, amikor jót teszel, örülnek az angyalok. Ilyen egyszerű. Ámen.