"Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában." (Lk. 13,29)

Lekésni. Lemaradni. Olyan kifejezések, melyek mögött legtöbbször a szomorúság, a keserűség életérzései feszülnek. De ezek az alkalmak azok, amelyek arra ösztönöznek, hogy jobban odafigyeljünk a talán soha vissza nem térő alkalmakra. Mert e földi szféra általában tartogat újabb lehetőségeket. Ha vannak is soha vissza nem térő alkalmak, legtöbbször van újabb esély. Ezeket keresni kell, meg kell látni, fel kell ismerni és élni kell vele. Ma is vannak alternatíváink. Lehet pihenni, lazítani, szórakozni, kikapcsolódni, játszani és lehet Isten Ígéjének asztalához járulni. Tudnunk kell beosztani az időnket, mert eljön a pillanat, a földi időmérés végpontja, amikor majd soha vissza nem térő alkalomként le lehet majd telepedni az asztalhoz az Isten országában. Ha a hitünk kulcsa jó lesz a mennyei zárba. Legyen ma is találkozásunk az Igével, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. Ámen.