"Az Úr az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem." (2Sám. 22,19-20)

Régi templomaink falait támasztják szemmel láthatóan kívülről a komoly hozzáépített támpillérek. Egy korszak állagmegóvási megoldása volt ez az építészet-technológiai beavatkozás, de mára már kevés régi templom van, amelynek fala mellett ne látnánk a robusztus támpilléreket. Az ember óhatatlanul arra gondol a látványtól, hogy Istenünk megóvja hajlékait, hogy ne boruljon ki annak fala. Ezek a pillérek tehát Isten templomainak külső támaszai, azonban az Úr Isten mindannyiunk életének is csodálatos támasza. Maga a nagybetűs élet az, ahol nagy és tágas piactéren kell nekünk megállnunk lábainkon, de közben azonban azt is lássuk be, hogy sokszor csak úgy vagyunk képesek talpon maradni, hogy a mi Urunk közben egyetlen legfőbb támaszunk. Jó viszont azt tudni, hogy ez a támasz egész életünkben mellettünk marad. Hála ezért Neki és köszönet örökre. Ámen.