"Kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!" (Jer.6,16)

Jeremiás évszázadokkal megelőzi Krisztus testtélételét. Azt az időt, amelyben Krisztus kijelenti: én vagyok az út. Az idővel kapcsolatosan a relativitás elmélet nagyon valóságos dolog. Jeremiás látja azt, ami lenni fog, de mégis a múltra mutat: már megvolt, keressétek a régi utat. Itt valami nem stimmel, mondaná a ma embere. Pedig éppen arról van szó, hogy az út mindig is megvolt. Az egy más kérdés, hogy szükség volt a történelem egy adott pontján arra, hogy megjelenjen testben is a Krisztus. Az ember miatt.

Nagyon elgondolkodtató a tény, hogy minden korban új utakat keresünk mi emberek. Egy- egy útnak látszik a szomorú következménye. Ez pedig nem változtat az alapigazságon: csak egy út van, a Krisztus. A közmondás szerint: járt utat járatlanért ne adj föl. Itt is ez a helyzet. Ide fogsz visszatérni a vargabetüs életben. Mindig.  De nem mindegy hogy 1o vagy 4o évet vándorolsz a pusztában. Az ősi útban van benne a jövendő, ha ezt meg tudod érteni. Nem kell más. Ha megtaláltad, megnyugszik a lelked.  Ámen.