"Igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában."(Ézs. 11,4)

Ha megelégedettek vagyunk, ha nem kell bárminek is a hiányát elszenvednünk, akkor fel sem merül bennünk az Isten igazságosságának és méltányosságának kérdése. Ritka alkalmak ezek, mert alapvetően elégedetlenek vagyunk. Hatalmas horderejű problémái vagy apró nehézségei a mindennapi létünknek, kívánatossá teszik számunkra a jó és gonosz tudásának fáján termő gyümölcsöt. Látni akarjuk az igazság és méltényosság megvalósulását! Ez azonban az Atya birtokában van. Szegénységünk vagy nincstelenségünk azért volt, van vagy lehet, mert Isten méri reánk vagy megengedi, hogy részünk legyen benne. Érdemes elgondolkodni azon, ha valaminek hiányában vagyunk, hogy mi lehet az oka, vagy azon, hogy mi lehet ennek a célja. Azonban semmiképpen ne vonjuk kétségbe a mi Istenünk Atyai tanácsát vagy akaratát! (Heidelbergi K. 27) Ámen.