"Akkor majd megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet." (Ez. 36,36a)

Ezékiel jövendőlése nem a múltba vezet vissza, hanem előre mutat. Szeretnénk, ha csak arról szólna, hogy Izráel bűnei és elpártolása után teljes pusztulás következett, utána pedig az Úr újjáépítő munkája mutatkozott meg. Isten szava örökérvényűsége azonban kijózanít, felébreszt, felráz, ha kell! Szükséges? Elég éberek vagyunk? Ne hogy azt gondoljuk, hogy a választott nép pontosan tudta, tisztán látta, hogy lassan rombadől körülette minden. Nekik azonban, nem biztos, hogy volt viszonyítási pontjuk. Nekünk biztosan van! Éppen ez a prófécia. Jó lenne, ha összevetnénk a jelen helyzettel és megkeresnénk, hogy miben hasonló vagy miben tér el a mai választott nép élete az akkoritól. Mert láthatjuk, van olyan, hogy előbb mindennek romba kell dőlnie ahhoz, hogy az Úr újat hozzon létre! Figyelmeztetés és egyben ígéret a mai ige. Köszönjük meg a mi Istenünknek! Ámen.