"Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dícséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dícséretet szívetekben az Úrnak." (Ef. 5,19)

Egy vallásos énekverseny vagy akár egy bibliai vetélkedő, de ugyanakkor egy igazi lelki nap, pontosabban csendes nap mottójaként sem elképzelhetetlen a mai igénk. Sokszor megtörténik az, hogy az úgynevezett hangzatos igéket kicsemegézzük a szentírásból és hagyjuk, hogy önálló életet éljenek. Mire gondolok?  Az ige belső tartalmát már figyelembe sem vesszük - hiszen az olyan szép - miközben annak lényegi mivolta pontos utasítást ad arról, hogy mi is életünkben az Ő következő lépése.

Mai igénk a fenti gondolat fényében egyféle lelki ájtatosságra hív, hogy szánjunk időt arra életünkből, hogy zsoltárok által, dícséretek által és lelki énekek által magunkban Urunk Istenünk dícséretét megéljük és elmélyítsük, közben megtapasztalva annak áldott lelki feltöltő erejét. Mert hogy van, aki nap mint nap a hétköznapokra csak úgy kitöltődik, de viszont az Istent szerető és Őt kereső ember az Úr által feltöltődik. Töltődjünk hát mi magunk is fel Isten szeretete által ma reggel egy-egy ilyen lelki pillanat áldásában. Ámen.