"(Pilátus) szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak." (Lk. 23,25)

Ha szükség volt Krisztus elárulására és megfeszítésére, akkor szükség volt árulóra és elítélőre is. A szerepkör megvolt és Pilátus bevállalta, hogy bekerül a Credoba (Apostoli Hitvallás). Neve és emléke fennmaradt, de valószínű nem úgy, ahogyan ő is szerette volna. Bár az ő szerepe egyszeri lehetőség volt az emberi történelem origóján, de lelki értelemben újra és újra ott az alternatíva a pilátusi karakter elvállalására. Igen, ma is lehet félelemből vagy kényelemből, észért vagy pénzért Krisztus árulójává vagy elítélőjévé válni. Lehet, hogy nem lesz belőle világhír, de szűkebb körben fennmarad a név, s ami biztos, hogy beiratnak a "mennyei könyvekbe", amelyek egykor majd megnyittatnak az utolsó ítéletkor. Amik megirattak, a mi javunkra irattak meg. Ne tanuljuk el és ne vállaljuk el a pilátusi kompromisszumkötő szerepkört, hanem válasszuk inkább a krisztusi arc hordozását. Ámen.