"Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre!" (Dán. 3,33)

Szinte sugárzik a tisztelet és a hódolat e felkiáltásból! Milyen jó lenne ennek az embernek a bőrébe bújni és átélni azt, ami kiváltotta belőle ezt az érzést! Nekünk azonban - gondoljuk - csak a mindennapok csodátlan egymásutánja jut. Sőt, sokszor talán úgy tűnik, hogy magunkra maradtunk problémáinkkal, s alig bírjuk már roskadozó háttal, botladozó lábakkal az úton maradást. Valóban kivételes csodát látott Nabukonodozor, hiszen szemtanúja lehetett annak, hogy Dániel társai sértetlenül jöttek ki a tüzes kemencéből. De ezen túl azt is meglátta, hogy ki áll az esemény mögött. Nem csodátlan e nemzedéknek az élete sem, hiszen ugyanaz az Úr uralkodik ma is, csak ki kellene nyitni a szemeket és meglátni a munkálkodó Urat, s Neki tulajdonítani a nagy jeleket és hatalmas csodákat! Adja az Úr, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is! Ámen.