„Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket (Jézus) tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: Hallod mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom, sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?”   (Mt. 21,15-16)

Virágvasárnap és közvetlen utána világosan látszik, hogy ha a templom az imádság háza marad, és hogyha Jézus kegyelme, Szentlelke ott van, akkor csodák történnek. Ha intézményesítjük az üres, vallásos pótcselekvést, akkor minden egyéb történik, de nem gyógyul az ember. A király cselekszik itt is, mindennek visszaadja az eredeti rendeltetését. Milyen jó dolog hallani arról, hogy a gyerekek ott voltak a templomban, sőt bizonyságot tettek Jézusról. Az írástudók haragja tulajdonképpen irígység: ha már tényleg elveszett belőlünk a világra való természetes rácsodálkozás, az Isten dolgainak gyermeki,  lelkes csodálata, akkor nagy baj van. Virágvasárnapon vizsgáljuk meg magunkat: ott vagyunk-e a Jézusért rajongók közösségében vagy sem? Ámen.