„Véget vet a halálnak örökre!” (Ézs. 25,8a)

A halál az élethez szegődött az első perctől, és fájdalmat szült minden ember életében. Mint valami árnyék, melytől nem lehet megszabadulni, ott van mindannyiunk életében. Azt is tanítjuk, hogy a bűneset miatt van ez így. Nem tudjuk megérteni sokszor Isten akaratát, de az a furcsa, hogy éppen a halál miatt annyira értékes, annyira egyedi az emberi élet. Éppen a halál miatt sürgős az ember tennivalója a földön. Az ember minden korban igyekezett megszabadulni ettől a közös ellenségtől, sikertelenül. Ézsaiást ismerjük a messiási próféciáiról, hiszen ő írta, hogy fény ragyog föl azok fölött is, akik a halál árnyékának völgyében járnak. Jézus által történt mindez, aki megmutatta a halál fölötti hatalmát sok esetben. Isten pedig dicsőségesen megmutatta ezt a húsvét csodájában. Van dicsőséges élet a halál után. Ezt az igét idézi Pál apostol, amikor a feltámadásról ír (1Kor. 15,54). Ezt az igazságot vetíti előre a Jelenések könyve: Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé. (Jel. 21,4) Aki hisz, meglátja Isten dicsőségét. Ámen.