"Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság." (Zsolt. 139,11-12)

Az esetlegesség filozófiája régi módszere az emberi gondolkozásnak. Minden mondat, amely a "ha" feltételes mód szavával kezdődik és filozófikus fejtegetésekbe torkollik, nos az az esetlegesség filozófiájának egy-egy gyöngyszemévé képes avanzsálni. Nem is lenne ez probléma, ám az emberi gondolatok szabadságában mindez azt is jelenti, hogy az ember szelleme minden határt és minden korlátot áthágva bolyonghat bárhol és bármikor. Sajátos játék ez, de közben viszont veszélyes is. Az ember a gondolati sötétség határain belül is furcsa szellemi utakra téved, oda ahol már a világosság is sötétségként hathat. A veszély pedig végzetes lehet, ugyanis ott valóban elnyelheti a lelki sötétség.

Mi azonban a világosság gyermekei vagyunk, azok akik Jézus Krisztusnak engedelmeskedünk, a Világ Világosságának, és ezért jó, ha nem az esetlegesség filozófiájával játszadozunk, hanem sokkal inkább a legbiztosabb üdvözítő Úrban bíznánk egész életünkben. Ez legyen hát a mi filozófiánk és ne pedig más. Ámen.