"Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" (Lk. 24,26)

Milyen nehezen is megy az embernek, hogy Isten ígéreteit komolyan vegye. Mindegy, hogy jövendőlés, prófécia vagy beteljesedett ígéret. Érdekes, hogy az Isten képére teremtett ember, akibe az Úr lehelte az élet lehellettét, akinek a Szentlélek ajándékát adta, sokszor egyáltalán, máskor nehezen fogadja el Isten szavát. Vajon hányan indulnak ma haza az ünnep elteltével, úgy, hogy Isten beteljesedett ígéretének öröme helyett, unottság, fáradtság, szomorúság látszik meg rajtuk? Sokan - mondhatjuk lemondóan! Már csak abban bízunk, hogy majd a Feltámadott mellőjük szegődik az úton, s hátha rávezeti őket az igazságra.   Mi pedig, akik hiszünk az élő Krisztusban, Pilátus módjára mossuk kezünket? Vagy felebarátként, krisztusi emberként társuk leszünk? Nem csak az üres sírnál, nem csak Jeruzsálemben, nem csak Emmausban, hanem mindig és mindenhol eljuthatnak az emberek a feltámadás hitére, ha Isten szava szól és az emberek látják krisztusképűségünket! Ámen.