"De akik szeretnek, [Uram,] legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!" (Bír.5,31b)

     A lélek csendjének önmagában is megvan a pótolhatatlan értéke, de ha a csend mellé szépség is társul, az életre szóló élménnyé válik. A felkelő nap a tenger felett, vagy valahol a párás hegyormok között önkéntelen hálaadásra indítja a lelket. Ismerjük a napnak perzselő erejét, vakító fényét, melyek elől el kell rejtőzni, vagy legalább takarni magunkat, de a felkelő nap szelíd és szépséges. Ezen a reggelen azonnal egy ének sorai jutottak eszembe: "Felkelt a napunk, István a mi urunk..." Áldott az Isten, mert ezer év óta él nemzet e hazán, s mert voltak, vannak és hisszük, lesznek is, akik Istent szeretik, és mint a felkelő nap ereje teljében mutatnak utat, adnak békességet mások számára is. Ámen.