"Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk: ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van." (2Kor. 3,5)

Alkalmassági próbák sorozata kíséri életünket az óvodától az egyetemig, aztán a nagybetűs életben. Az alkalmasság életünk biztosítéka: ha sikeresek vagyunk, ennek köszönhetjük, hogyha elesünk, akkor az alkalmasság hiánya tapasztalható. Azért, mert valamihez mindig fel kell nőni, valamiért mindig harcolni kell. Sokszor segít a fizikai erőnlét, de sokszor kiderül hogy száz kilóknál többet kell elbírni lélekben. Olyankor merül fel a kérdés, hogy honnan nyerünk erőt. Az apostol érdekes dolgot állít. Az amit a magunk erejének, alkalmasságának gondoltunk, az amit mi magunk dolgoztunk ki, az nem a miénk, nem a mi érdemünk. Arra lehetőséget kaptunk, hogy elinduljunk, kifejlesszük, kiműveljük. De nem a miénk. Minden Istentől van, hogy senki ne dicsekedjék a maga erejével. Alkalmasságunk bármi jóra Istentől van, neki adjunk hálát ezért a testvérek közösségében! Ámen.