"Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta." (Ézs.53,4)

A teljes fejezet amelyből származik mai igénk, az Úr szenvedő szolgájáról szóló fejezet címet viseli. Megrendítő módon fogalmazta meg és ragadta meg Ézsaiás próféta Krisztus majdani szenvedéseit, kínjait és kitaszítottságát, amelyeket értünk viselt. Az apostoli hitvallásban pedig Krisztus egész földi életére vonatkozóan csupán ez az egyetlen kifejezés szerepel: szenvede... 

Az önfeláldozásnak ez a magasztosan sokat mondó ténye mutatja Jézus Krisztus irántunk érzett szeretetének mértékét. De amint ez a mai igesor végén is kiderül: ezt a szeretetet is félre lehet érteni és lehet úgy értelmezni mint a világi gondolkozás hétköznapiassága. Ha valaki szenved, akkor azt biztos az Isten lesújtó csapása érhette. Fura tehát a világ embere. Adott pillanatban nem hiszi el azt, hogy Őt az Isten a legodaadóbb módon szeretheti. Mi viszont hálával gondoljunk Krisztura, az értünk szenvedett csodálatos Úrra. Ámen.