„Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az őszinteségben leled gyönyörűségedet.” (1Krón.29,17a)

A mai gyermek is megtanulja, hogy a csodálatos  emberi agy irányítja és fogja át az egész emberi test működését. Ez természetes dolog. Milyen szép mégis, hogy a hit, az érzelem, a szeretet, a szerelem a szívre mutat. De a gyűlölet, a fájdalom szintén  a szívünket szorítja. Szívből, szívesen, szívvel-lélekkel, szívszorító: íme, egy pár csodálatos megfogalmazás erről az igazságról. Gondolkodtam azon, hogy miért van ez így. Talán azért, mert amikor az ember megérezte a szív dobbanását, ritmusát, arra gondolt, hogy ott van az élet központja. Ahogy a Példabeszédekben olvassuk: Minden kincsnél jobban őrizd meg a szívedet, mert onnan származik minden élet. És ez jól van így, mert legalább nem lett szívtelenné a világ, a gondolkodás, és a nyelvünk. A hívő embernek van egy többlet ismerete: Isten látja, hogy mi van a szívben. Nem kell és nem érdemes elbújni előle, mert nem lehet. A legmélyebb titkokat, a legmélyebb gondolatokat úgy olvassa, mintha könyvből tenné. Először hálával tartozom, hogy amiről azt hittem, hogy nekem kell hordoznom, ismert Isten előtt. Aztán arra ösztönöz, hogy tiszta szívvel álljak előtte és őszintén. Szerezhetek örömet Istennek. Milyen különös, és mégis mennyire igaz. Ámen.