"Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (Róm. 5,8)

Sokan úgy lapoznak bele a Szentírásba, hogy közben meggyőződéssel vallják azt, hogy az a könyv és annak történései már a múlttéi és ezért számukra pusztán csak eszmei értéke van. Olyankor a hívő keresztyén azonban szinte azonnal biztos abban, hogy az érdeklődő ember érdeklődése nem jelenthet mást mint azt, hogy Isten elkezdte az ő munkáját az érdeklődő emberi szívben. Elképesztő látni a folyamatot, amely a hitetlenség fázisában kezdődik és a szkepticizmuson át jut el az Istent kereső belső alázatig. Ilyenkor különös pillanat megérezni, avagy részese lenni a felismerés csodálatának, hogy Isten a maga szeretetét az ő egyszülött fiában Jézus Krisztusban mutatta meg. Ott kezd el az ember rácsodálkozni csak igazán Isten szeretetére. Ma is így álljunk hozzá lelkileg napi feladatainkhoz, hogy közben ez a hit és belső csodálat áthasson bennünket. Ámen.