"Körülfontak a halál kötelei, nyomorúságban és bánatban van részem. De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!" (Zsolt. 116,3-4)

Ritka pillanatai az életünknek, amikor az élet napos oldalán élhetünk. Valójában olyan ez a földi lét, ahogyan egyik énekünkben énekeljük: egyik felhő tovalebben, már a másik visszatér. Éppen ezért jó tudni és tudatosítani azt az ősrégi gyakorlatot, amely ezekben az állapotokban használható, alkalmazható. A szüntelenül ránk leselkedő nehéz vagy súlyos életkörülmények között nem véletlenül hangzik az ige szava: "Szüntelen imádkozzatok." (1Thessz. 5,17) Aki így él megtapasztalja a Krisztus megmentő hatalmát. Ráadásul minél többször tapasztaljuk meg annál erősebb lesz a hitünk, ezáltal pedig a nyugalmunk és békességünk. Ámen.